2011. június 26., vasárnap

Az utolsó bejegyzés

Kedves Mindenki, aki eddig követte a soraimat...

Íme az utolsó bejegyzés: hivatalosan is vége a tréningnek, hivatlosan is Bikram Jóga oktató lettem (persze, amíg nem tanítok, ez csak félig igaz), és hivatalosan is - mások által megerősítve - nagyon boldog vagyok :)

Nagy kaland volt az elmúlt 9 hét, kicsit már írtam is róla.
Még mindig nagyon vegyes érzések mozgolódnak bennem, de nagyon nagyon örülök, és hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a folyamatnak. (talán egy kis idő múlva tudok bővebb és mélyebb összegzést írni... amikor már lecsendesedtek bennem az események)

Próbálnám szavakba önteni, hogy mit is érzek, gondolok most, de nagyon nehezen megy. Ezt személyesen kell átélni megtapasztalni. Mindenképpen rengeteget ad, fejleszt, rávilágít dolgokra, fizikailag, szellemileg, és érzelmileg is nagyon különleges "utazás".
Csak ajánlani tudom, persze annak, aki elkötelezett a Bikram jóga iránt :) De mindenképpen érdemes.
És ha már a ceremónia-beszédemnél tartok, szeretném megragadni az alkalmat, hogy néven nevezzem az illetőket, akiknek igazán sok köszönettel tartozok: Adrinak, aki a hihetetlen energiáival mindig kihajotta belőlem a maximumot (nem mellesleg az első órám nála volt), Lindának, aki mindig biztatott, és akármilyen nap volt, egy biztató mosolya mindig volt számomra, ami túllendített a nehézségeimen, Krisztinek, ő írta rólam a tréningre az ajánlást, ami  a mai napig mindig eszembe jut, ha "véletlenül" ki akarnék hagyni egy gyakorlatot, szóval miatta is tovább küzdök, és nem adom fel :) Orsinak, akitől a rengeteg hasznos tippet kaptam, és a tréning előtt utolsó otthoni órám nála volt, Lászlónak, neki csak szimplán köszi az órákat, amik mindi mosolyra fakasztanak :) és persze Ancsának: a bizalomért, a bíztatásért, a támogtásért, az összes javításért óráján, és hogy végig hitt bennem. Nélkülük biztosan nem itt lennék, nem lenne ilyen lelkesedés bennem, ha a Bikram jógára gondolok, nem akarnék minden nap visszamenni :)
Nagyon köszönöm ezúton is, meg majd még sok más módon is, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy velük tölthettem, náluk gyakorolhattam az elmúlt egy évben.

És miután mindeki kimorzsolta a könnycseppet a szeme sarkából, lassan zárom soraimat, azzal, hogy ez igazából nem a vége, hanem nagyon is a kezdete. :) Valami újnak, izgalmasnak amit hihetetlenül várok.
Ha bárki bármi hiányosságot érzett, vagy érez, kérlek ne habozzatok megkeresni, vagy kérdezni. Eddig is szerettem a jógáról beszélni, no de ezután... :)

Köszönöm, ha követtétek a soraimat, vagy csak néha beleolvasgattatok.
És nagyon közsönöm mindenkinek a támogatást.

Remélem hamarosan találkozunk (izzadunk) a teremben :)

Namaste
Lina-val, mosolyogva már "diplomásan"

4 megjegyzés:

  1. Örülnék, ha folytatnád a blogot akár az oktatóként szerzett tapasztalataidról, akár másról... nagyon jól írsz, nekem élmény a soraidat olvasni! :)

    VálaszTörlés
  2. És mitől lettek piros vámpír szemeid a képen? Én eddig hittem, hogy te egy yoga tréningen vagy, de most félek... :)))) Szólj mikor lesz az első órád Kicsi Csilics!
    Dóri

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a bíztató sorokat :)
    A tanítás még kicsit várat magára, de amint beindul a dolog tudtul adom :)
    És igyekszem majd megosztani az azzal kapcslatos tapasztalataimat is.
    Márti

    VálaszTörlés
  4. u.i.: Ja azt nem említettem, hogy Edward is ott volt a tréningen?? :P

    VálaszTörlés