Félúton túl

Kedves Mindenki!

Igen, igen, eltelt az ötödik hét is, ami azt jelenti, hogy túl vagyunk a tréning felén.

Számomra nagyon hosszú és tanulságos volt ez a hét, de azért tele jó élményekkel.

Két hosszú éjszakánk is volt egymás után, ez eléggé kimerítette a társaságot, de azért nyomjuk keményen a jógát.

Nagy öröm volt számomra egy Lisa nevű tanár, San Atonio-ból, Texasból, hihetetlen lendületes csajszi, van vagy 160 cm, és az esti posture clinic-en, amit ő vezetett, gurultunk a nevetéstől. (posture clinic = kiscsoportos foglalkozások, ahol egymásnak tanítjuk a jógapózokat, kb. 40-en vagyunk együtt 3-4-5 tanárral, akik értékelnek bennünket, illetve ellátnak bennünket hasznos ötletekkel) Lisa ötletei elég extrák voltak, de nagyon soat tanultunk, és mint mondtam nevettünk miatta. És végre azt a pozitív energiát és kisugárzást képviselte, amire elég nagy szüksége van mindenkinek. Van néhány tanár, aki sajnos elég szigorúan veszi ezeket a délutánokat, és szinte csak a hibákra fókuszál - ami persze kell, de azért nagyon le tud húzni bennünket, ha csak azokat hangsúlyozzák ki.

Lisa - a jellegzetes csíkos nadrágjában - és Liz

Lisa, Michon és megint csak a csíkos nadrág

A szerda esti jóga elég viccesre sikeredett. Eredetileg Rajashree - Bikram felesége - tartotta volna, miközben Bikram köztünk járkál, és javít bennünket...

Hát ez nem jött össze, egyrészt Rajashree késett, így Jim kezdte el az órát, majd 3 póz után megérkezett Rajashree, aki kb. a talajgyakorlatokig jutott, amikor betoppant Bikram (nadrágban és hosszúujjú ingben - jelezve, hogy nem kíván ma órát tartani), és közölte, hogy csak a kólájáért jött :) Aztán a jelenlévő fotóriporterek kedvéért egy pózra azért felment a színpadra tanítani, aztán visszaadta a mikrofont Rajashree-nek. Majd a következő 3 póz után Rajashree pedig továbbadta Jim-nek, mivel mennie kellett neki is. :) úgyhogy 3 tanár 5 felvonásban tartotta meg az órát :) mi meg jót mosolyogtunk közben.

Óra után csináltunk pár képet, hát nem nagyon érzem/látom a fejlődést magamon, összehasonlítva a decemberi jógaverseny képeivel...

Mindenesetre igyekszem dokumentálni, hogy hol is tartok a gyakorlásban. A kilencedik héten érdekes lesz majd visszanézni őket. :)

Holnap kezdődik a 6. hét, már várom! :)
Addig is minden jót, Mindenkinek!

Otthon, édes otthon...

Hiányzik az OTTHON... akármit is takar ez a szó most...

Hétfő - még mindig a kedvenc napom :)))

Végre, végre, végre!!!

Remekül kezdődik ez a hét. Két nagyon kemény jóga órán vagyok túl, de már alig vártam, hogy izzadhassak a "kínzókamrában". Az estit Bikram tartotta, és mivel kicsit késve értem a terembe nem maradt máshol hely, csak Bikram előtt. Szóval kénytelen voltam az orra elé teríteni a matracomat.

Azok kedvéért, akik nem jártak még Bikram óráján: igazából nem gond, ha a szeme előtt vagy, feltéve, ha kész vagy arra hogy belehalsz a gyakorlatokba, mert Bikram 120%-ot vár el, és ki is hajtja belőled. :) Ha ehhez nincs kedved, irány a terem széle, vagy a hátsó sorok. De ha nem érsz le időben... magadra vess, és mindent bele! :)

Ez történt ma velem is, és nagyon nagyon jól esett, de teljesen kihajtottam magam - még mindig szuszogok :)

Már a "standing bow" után éreztem, hogy ez kemény menet lesz - miután Bikram addig üvöltött, amíg mindenki eléggé előre nem dőlt - előttem Ellen, egy svéd leányzó állóspárgázott.... elég motiváló volt :))

Aztán a hátizomerősítésnél kezdtem kicsit feladni, de aztán valahogy végigcsináltam.

Az én standing bow pulling pose-om

Ellen-é nagyjából így nézett ki :))

 

Nem tudom, hogy állnak a 60/30 naposok otthon?? Mindent bele lányok, fiúk! Nagyon drukkolok, nincs is jobb, mint a Bikram jóga :))))

Namasté

The Boss is back in town, és vége a 4. hétnek

The Boss, azaz Mr. Bikram Choudhury.

Szinte biztos vagyok benne, hogy aki megcsinálja  a tréninget, és ír blogot/naplót/bármit, valahol, valamilyen formában ír a Főnökről. Mert, hogy a legtöbben így szólítják. :)

Szóval visszatért Japán útjáról, és csütörtökön az esti jógát ő tartotta.... (próbálom keresni a megfelelő szavakat arra, hogy mennyire szétalázott bennünket, de nem találok :)) Nem voltunk/vagyunk a héten valami jó fizikai állapotban - az érzelmi megpróbáltatásokon úgy tűnik nagyjából túl van a banda - viszont most ránkköszöntött az izomláz-korszak. Egyszerűen minden porcikám fáj, minden izmom ég, úgyhogy most nem is örülök annyira a hétvégének, jobb lenne folyamatosan jógázni, igazi kihívás lesz a hétfői óra.

Természetesen a csütörtöki jóga is így zajlott, kivéve, hogy Bikram feltekertette a fűtést, mert fázott :) ennek mi "nagyon örültünk", de persze nem rossz, ha melegebb van sokkal jobban megy a gyakorlás, csak nem könnyű bent maradni. Ezek után pedig jól leszólt nagyjából mindenkit, aki kicsit is kilógott a sorból óra közben, én is megkaptam a magamét, volt kiabálás, extra hosszú gyakorlatok, harmadik sorozat egy csajszinak a balancing stick-ből,  meg kiküldött egy másik csajszit az óra vége felé, mert nem csinálta a gyakorlatot....áhh, szóval a szokásos antré a Főnöktől. (így leírva már csak mosolygok magamban az egészen, ott azért nem ezt tettem :) )

Balancing Stick - azaz  "T tartás"

Majd az estét megkoronázta a Mahabharata - igen, igen :)) elkezdtük! Remek, csodás.... fél 3-kor már ágyban is voltunk.

Pénteken viszont megint Juan tartott órát, jajj, annyira szeretem az óráit, nekem egyszerűen az kell, amit ő ad. Szünet nélkül instruál, no standing savasana - de nála aztán tényleg :) rengeteg pozitív energia meg full koncentrálás, nála teljesen kikapcsol az agyam - az egyetlen tanár eddig, aki ezt elérte, úgyhogy tényleg nagyon szeretek nála gyakorolni.

Pénteken este még lezavartunk egy Posture Clinic-et, aminek én személy szerint nem annyira örültem, ugyanis a "nagyterembe" lett beosztva a csoportunk, ahol mikrofonnal kell beszélni. Ettől annyira izgultam, hogy az elején fél óráig remegve ültem a székemen, és csak ki-be lélegeztem, hátha kicsit megnyugszom. Viszont jó volt, hogy előbb kellett demonstrálni, és utána tanítani, a három - egyenként kb 40 másodperces (10 helyett) Balancing stick - kicsit oldotta a feszültséget :))

Most meg már lassan eltelik a hétvége is, nem volt túl meleg: süt a nap ugyan, de elég hideg szél fúj, szóval nem épp strandolós az idő.

Megvolt a szokásos bevásárlás, én sétáltam egy kicsit a környéken, csakhogy kimozduljak a hotelből.

És holnap újra kezdődik minden :)) A jógát már nagyon várom; napi két jóga után furcsa ez a másfél nap szünet...

És szerdán FÉLIDŐ!!! Gondolom/remélem lesz majd ünneplés, ha a felén túl vagyunk.

Búcsúzóul kaptok egy képet rólam meg Brandy Lyn Winfield-ről - a világbajnok.

Hát igen... így jógázik Ő:

http://www.youtube.com/watch?v=3JqYzcieCfM

http://www.youtube.com/watch?v=JhvCxICP2iE

John Salvatore is just AMAAAAAAZING!!!!!

Week - End - 3

Kedves Mindenki!

Először is szeretném nagyon nagyon megköszönni a bíztató sorokat, bár nem ragáltam rájuk külön-külön, ideért mindegyik, megkaptam, olvastam, és mindből erőt merítettem, nagyon nagyon jól esett!

Vége a harmadik hétnek is, és az igazat megvallva, még mindig nem érzem, hogy gyorsan telne az idő, inkább lassúnak érzem a napokat.

A héten a mélyrepülésemen kívül azért volt sok jó dologban is részünk. Például Dr. Jim Preddy anatómia óráiban.
Aki ismeri őt, az gonolom már mosolyog, vagy bólogat, merthogy valóban fantasztikus arc, és bár a latin és egyéb szakszavak miatt a felét nem értem annak, amit mond, nagyon jól szórakozom az előadásain.

Az anatómián kívül még igen sokat koncentráltunk a Dialogue-ra. :)
Bizony, sok, remek 'posture clinic', és annál is remekebb tanárok, nagyjából ez töltötte ki - és még fogja is egy darabig - a napjankat, estéinket.

Hétvégén meg sokat sokat pihentünk, meg tanultunk. Nem mentünk most sehova, mert nem volt igazán  jó idő. Persze azért heverésztünk kicsit a medence partján. :)

Szóval elméletileg feltöltődve vágunk neki a negyedik hétnek.
Kitartási itt mindenkinek, meg odahaza is, főleg a 60 naposoknak! :)

Mélypont... pont... pont... pont...

...Mert, hogy ki tudja, mi jön még ez után.

A harmadik hetünket küzdjük végig, és eléggé úgy tűnik, nemcsak én kezdtem zuhanórepülésbe, hanem sokan mások is.

Igen, igen, tudom, ez része a folyamatnak és komolyan "I DO TRUST THE PROCESS" de akkor is igénybe vesz marhára.

Vacakul indult a hét, szörnyű fizikai állapotban vagyok, és ez egyre csak romlik. A jógaórák egyre küzdelmesebbek, láthatóan mindenkinek, az emberek hullanak, mint a legyek. (szegény Dr. P. - az anatómia tanárunk - szerintem még egy órát sem jógázott végig, mindig ki kell cipelnie valakit)

És ezt a fizikai küzdelmet még megfejeli a lelkiállapotunk is.

Gondolom, a már végzett tanárok tudják, miről beszélek, meg ők is átélték ezt a részét a tréningnek.

Sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e, megosszam-e ezeket a bennem lévő érzéseket, küzdelmeket; aztán, amint látjátok így döntöttem. Talán visszaolvasva jobb rálátásom lesz az egész helyzetre.

Ami számomra nagyon nehéz, hogy fizikailag eléggé igénybe vagyok véve, de ez még OK lenne, ha éreznék valami fejlődést. Napi kétszer jógázunk, és rendszerint nem 90, hanem 100-110 perceket, és eredmény: zéró. Illetve nem is nulla, mert gyakorlatilag visszafelé fejlődök.

A tréning elején, az első héten még remegő lábakkal ugyan, de kitartóan álltam a "standing head to knee" pózban:

Dandayamana-Janushirasana, ugye, ez egész tűrhető, itt még...

Ehhez képest most már a lábam felemelése vízszintesig is komoly problémákat okoz. Nem beszélve a "nemlétező hajlékonyságomról", ami gyakorlatilag eltűnt.

És mindehhez hozzájön még Rajashree - Bikram felesége. (félreértés ne essék, nagyon örülök Neki, komolyan) Az esti órákat most ő tartja, mivel Bikram Japánba utazott. Nagyon kedves, nagyon szeretetteljes, de ő az aki, mosolyogva "meggyilkol" az órán. Küldeném neki szeretettel a "Killing me softly.." című számot. :)

Ráadásul, sokat beszél az asana-k közben az érzelmekről, na ettől mi is érzelmesebbek leszünk, úgyhogy van sírás rendesen. Ki hamarabb, ki később, de ma már gyakorlatilag szerintem a csoport harmada sírdogál óra közben. Ami persze, hozzáteszem, jó, mert kijön a feszültség, de iszonyatosan küzdelmes így végigcsinálni az órát.

Részemről ez hétfő óta így van. Állógyakorlatok: még úgy, ahogy kitartok, próbálok nem a "visszafejlődésemre" koncentrálni, egyensúlyozok, erősítem, amit tudok, aztán lemegyünk a talajra és bumm, zokogás vagy 10 percig (nagyjából az egész hátizomerősítést átbőgöm most már).

Ma volt a mélypont, azt hiszem - bár, ki tudja, a héten minden óráról eddig ezt hittem, és a következő mindig meglepetést okozott. Gyakorlatilag semmit nem bírtam megcsinálni a talajgyakorlatokból, bent maradni is igen nagy erőfeszítésembe került, kizárólag szuszogni, meg sírni tudtam. Óra végére meg begörcsöltek az ujjaim - igen, tudom többet kell innom. Úgyhogy kijöttem és összeestem a lobby-ban. (a végső savasana-t már nem bírtam olyan sokáig tartani, most először) és ott relaxáltam kb. fél óráig, csak a szememet mozgatva.

Szóval ilyen vacak órám, még életemben nem volt, sem fizikailag, sem lelkileg.

Persze most már jól vagyok, és ülök az ágyon, lassan kezdődik az anatómia, és így leírva egyáltalán nem tűnik olyan szörnyűnek, vagy halálosnak a dolog, mint, ahogy akkor érzem.

Nyilván sokat fogok tanulni ezekből a helyzetekből, meg szenvedésből, meg önkontrollból, csak most még nem látom, hova is passzolnak ezek a kockák.

És persze ott vannak a többiek is, ők is sokat segítenek, sokat segítünk egymásnak - ez a hét gyakorlatilag ebből áll: valaki mindig sír valamelyik sarokban, és ketten hárman vígasztalják.

Szóval aggódni nem kell értem, mert jól vagyok, csak küzdelmes most errefelé az élet.

(lehet jövő héten majd valami fergeteges hangulatról számolok be ;))

Addig is vigyázzatok egymásra! Jógázzatok sokat!

Ja, és óriás-HAJRÁÁÁ a 60/30 naposoknak, nagyon drukkolok mindenkinek :))

Szeretettel: Márti

Két hét

Hát kedves Olvasók,

Eltelt a második hét is, néha gyorsabb néha pedig iszonyú lassú napokkal.

Sok pozitív élményem volt a jógával kapcsolatban - ezt részben meg is írtam már - egyre melegebb a terem, ami eléggé igénybe vesz bennünket, de sokkal többet is kihoz belőlünk.

Kedden ismét csodás Bollywod estét tartottunk:

Hrithik Roshan a Jodhaa Akbar című remekműben kápráztatott el bennünket :) Kis hibája volt a dolognak, hogy megint éjfélkor kezdtük a vetítést :) íme egy plakát:

Ha kíváncsiak vagytok többre a filmmel kapcsolatban, ajánlom a honlapot, csodás :))

http://www.jodhaaakbar.com/

Csütörtökön végeztünk a Half-Moon Pose-zal, 428-szor hallgattuk meg - eddig is jól tudtam - de ezek után álmomból felkelve, bárhol, bármikor elmondom :) De a viccet félretéve, tényleg nagyon hasznos kiállni, úgy elmondani és meghallgatni egymást, nagyon hatékonynak tartom.

A hétvége remek volt. Kezdődött a szabad péntek estével, végre nyugodtan vacsoráztunk, és beszélgettünk, nagyon jól esett.

A szombatot a medence melett töltöttem, tanulással, napozással. Csodás időnk volt egész hétvégén.

Este pedig vacsizni mentünk. Hosszas hezitálás után Santa Monica-ban találtunk egy Thai éttermet, ami jelen pillanatban a kedvencem lett.  (T's Thai - 1215 4th St., Santa Monica, CA 90401-1303 - ha véletlenül arra jártok:)) Fogalmam sincs, mikor ettem utoljára ilyen finomat, ilyen kellemes helyen, és ilyen kedves társaságban. Képzeljetek el egy picurka helyet, ami inkább kinéz egy kínai gyorsétteremnek. De amint belépsz, érződik a tulajdonosok odafigyelése, meg törődése - gyanítom, egy család lehet a tulajdonos, legalábbis nagyon úgy tűnt, hogy a szakács a felszolgáló lány papája. Mindenesetre nagyon kedvesek voltak velünk, és nagyon finomakat főztek nekünk. :)

Vasárnap meg elintéztük a szokásos bevásárlást Sandy-vel, utána kiültünk a medence mellé tanulni.

Szóval "hétköznapi" hétvégénk volt, semmi különös nem történt, de mégis nagyon jó volt, ahogy volt.