Kill Yourself!!!

Hát ma "meggyilkoltam magam" az esti jógán.

Nagyon jó volt, iszonyú meleg, és bár már egy ideje vége, még mindig zsibbadok. :)

Szóval most a jógáról írnék kicsit, meg az eddigi élményeimről ezekkel kapcsolatban.

Bikram rendszerint az esti órákat tartja, ami nekem több szempontból is jó: egyrészt a nap vége felé sokkal rugalmasabb, hajlékonyabb vagyok, másrészt kevésbé fáradt, plusz a terem is melegebb. Dupla öröm :)

Éppen emiatt, a reggeli órákon leginkább túlélésre játszottam, az esti viszont sokkal több energiát ad, én is jobban oda tudom tenni magam.

A mai kifejezetten ilyen volt. (az előző napokban nem működött rendesen a fűtés, szóval - Bikram jógához képest - elég hideg volt) A fűtést a maximumra tolták, hogy a Főnök biztosan ne panaszkodjon, és a mi izmaink is eléggé nyúljanak.

A szombat délelőtti jóga Miranda-val

Amit szeretek az ilyen igazán meleg órákon, hogy nem csak a testemet, de az agyamat is rendesen megdolgozza. Ennek különböző lépései/részei vannak, amiken keresztül megyek jóga közben. (az, hogy ismerem a folyamatot, van, amikor segít, de van, amikor nem)

Az első lépés az ellenállás, elégedetlenség. Miért van ilyen meleg, nem kapok levegőt, így nem tudom jól csinálni a gyakorlatokat stb.

A második, általában a feladás/megadás, és az agyam kikapcsolása. Amikor már annyira fáj minden, hogy tök mindegy, bele megyek  a gyakorlatba és csinálom.

A legjobb rész pedig ez után következik, amikor már azt hinném, hogy vége, "meghaltam", nincs tovább, majd a takarítók kisöpörnek az óra végén a teremből... na ekkor, szinte észrevétlenül valahonnan tele leszek energiával, és centiket képes nyúlni a testem. Ez hihetetlen érzés, néha csak percekkel később eszmélek rá, mi is történik.

Aztán persze az óra végén a végső savasana - na itt is van egy kis küzdelem a részemről, ma különösen az volt az extra meleg miatt. Legszívesebben kirohantam volna egy kis friss levegőért. De a legjobbat akkor teszed magaddal, ha legalább néhány percig mozdulatlan maradsz, bármilyen nehéznek is tűnik elsőre.

Igazán különös volt megtapasztalni azt a sok érzést, ami az utolsó 10 percben keresztül ment rajtam. Menekülés, pánikon keresztül a beletörődés, szomorúság, elkeseredés, és megnyugvás.

Azt hiszem az ilyen igazán extrám órák - és hogy túlélem, végigküzdöm - tudják a legtöbb erőt, meg bizonyosságot adni arra, hogy én valóban ezt szeretném csinálni. Hogy igenis van értelme, megéri ezt választani, ezért vagyok itt.

Lehet, első hallásra/olvasásra ezek a dolgok nem tűnnek olyan nehéznek, vagy izgalmasnak. Én mindenesetre meküzdök velük - hol kevesebb, hol több sikerrel - és minden nehézség ellenére élvezem. Mert olyan pluszt ad, mint semmi más.

"Minden a fejben dől el!" - még az indulás előtti napokban kaptam a tanácsot, és azóta is hálás vagyok érte, a legnehezebb pillanatokban is eszembe jut :) És bár nem mindig 100%-osan, de napról napra fejlődve igyekszem így jógázni, így megélni az itteni tapasztalatokat. :))

itt jógázunk minden nap kétszer :)

Enni vagy nem enni - ez itt a kérdés...

... vagyis nem kérdés, naná, hogy enni. Eszem, eszünk.

Ha bárkiben aggodalmat keltettem volna a címmel elnézést, tessék megnyugodni - szerintem annyit eszek, mint még életemben soha.

Amivel viszont nagyon nehezen jutok dűlőre, hogy leginkább akkor eszem, amikor nem vagyok éhes - merthogy akkor van idő. Amikor meg éhes vagyok, akkor nem lehet, leginkább jógaóra közben.... :-P

Szóval, hogy egy kicsit képbe kerüljetek, nagyjából így néz ki a napirendünk (kiegészítve a táplálkozási szokásaimmal):

7:00 ébredés - aztán 20 perc nyöszörgés, forgolódás, és "szundi" után

7:20 ténylegesen kikelek az ágyból, magamba erőltetek egy kis reggelit, leginkább gabonapelyheket, műzlit, rizstejet, vagy mandulatejet, gyümölcsöt, néha egy energiaszeletet. (plusz vitamin water, táplálékkiegészítők, c-vitamin)

7:55 szűkre zárt szemekkel letámolygunk a teremig, és bezuhanok a melegbe, ahol ha van erőm, bemelegítek kicsit, ha nincs, szundítok az órakezdésig)

8:30 jógaóra - 10:30 (elvileg csak másfél óra, de igen gyakran elhúzódik + final savasana)

10:30 - 12:00 szünet (ezalatt zuhanyzás, ebéd, egy kis mosás, ha belefér) leggyakrabban zöldségeket, sajtot, gyümölcsöt, egy kis kenyeret, vagy hasonlókat eszem, nem igazán vagyok éhes a jógázás, és 2 liter víz után...

12:00  - 16:00 inkább 16:20 lecture, ami ezen a héten a Half-Moon pose "előadásokat" jelentette, szünetben egy kis alma, vagy energiaszelet, meg zöldtea - készülve az estére :)

17:00 jóga, na ez szinte mindig 2 óra (igen, a délutánit Bikram tartja :))

19:00 - 21:00 szünet, pihi, vacsora, ilyesmik. Vacsorára kicsit többet eszünk, mert van elég idő az emésztésre, szóval vagy valami komolyabb szendvics sok sok salátával, vagy néha főtt kaja. Csütörtökön pl. indiait ettem, nagyon finom volt.

21:00 lecture again :) és ennek a vége beláthatatlan. Eddig szerintem az átlag az hajnali 1-2 volt, de persze függ a Bollywood mozitól is. Ha kicsit későn kezdünk, és kicsit hosszabb a film (micsoda meglepetés, ez szinte mindig így van :)), akkor hajnali 3-4. Aztán alvás.

A péntek esti sushi-vacsorán készült kép:

(balról kezdve: Eugenie - Dél-Afrikából, Andy, Márti - Budapestről, Sandy - Kanadából)

És, bár nem látszik olyan jól, de Brandy - a világbajnok - és mamája, Elizabeth, háttérben a jógateremmel.

Itt jógázunk napi kétszer, Bikram's torture chamber - azaz Bikram kínzókamrájában... :) Ami elsőre valóban annak tűnhet, de bármilyen hihetetlen, megéri a szenvedést.

Minél többet és többször jógázom, annál több dolgot fedezek fel benne, ami miatt szeretem, ami miatt érdemes csinálni, rászánni az időt.

És hogy miért pont a Bikram jóga?

Mert nem tudok jobbat! :)

Péntek esti láz

Kimenőt kaptunk péntek estére - az első és utolsó szabad péntek este, úgy hiszem :))

Szóval az esti jóga után végre kimentünk a városba. Nem mintha nem élvezném az ittlétet, de vasárnap óta nem voltam az épületen kívül, és bár Los Angeles levegője nem a legfrissebb, nagyon jó volt végre érezni, napsütésben lenni.

Szóval vacsorázni mentünk Venice Beach-be, sushi-mexikói kaja combo... hmmm... (persze szigorúan vega, és csak vizet ittunk... :-P).

Nagyon jó kis este kerekedett, azt hiszem végül 12-en mentünk, a legtöbben az államokból, de két dél-afrikai csajszi, meg egy spanyol srác is csatlakozott hozzánk.

Végre volt időnk beszélgetni, részletesen kibeszélni az élményeket, meg a tapasztalatokat, ki, hol mikor, milyen mélypontot élt meg, mikor volt szuper jógaórája, és hasonlók.

Nekem nagyon jó volt hallgatni egyes emberek történetét:  ki hogyan talált rá a bikramjógára, milyen tapasztalatai voltak/vannak. Ki milyen háttérrel jött, mit hagyott otthon :) és ki miért van itt. Tényleg nagyon nagyon jó volt.

És hát a mai (szombati) nap :))))

Jóga reggel 8-kor... hmmmm.... viszont után fogtuk Sandy-vel a cuccunkat, és irány az óceán!

Sandy - a szobatársam, épp a buszra várunk

Persze a buszmegállóban összefutottunk a többiekkel, jót beszélgettünk meg vihogtunk. Várakozás közben persze gyakoroltuk a half-moon pose-t. (a leleményes yogi kihasznál minden alkalmat a gyakorlásra :))

Szegény Los Angeles-i járókelők, nem egészen értették, miért pont az utcán jógázunk, de ez nem igazán zavart bennünket.

Megismerkedtem - még tegnap este - a két dél-afrikai csajszival (hehe, mindketten 50 fölött vannak, de olyan energiájuk van, mintha huszonévesek lennének), úgyhogy jobbnak találom a csajszi kifejezést az asszony/nő helyett. Szóval velük beszélgettünk, jóga stúdiót szeretnének nyitni a tréning után Johannesburg-ban, ha hazamennek, remek terveik vannak, de tényleg. Öröm volt hallgatni a lelkesedésüket.

Ja igen, íme az óceán:

Manhattan Beach - California, LA

A szombat délután egy részét a parton töltöttük. Csak feküdtünk, meg relaxáltunk, meg tanultunk. Persze jól leégtem, mert a hideg szél miatt nem éreztem a nap melegét. Vicces: a lábam egyik fele rákvörös, a másik fele meg a szokásos hófehér (even the moonlight can burn it :))

Este meg iszonyú sokat nevettünk, és viccelődtünk a félig vörös, félig fehér bőrünkön. Nagyon élvezem, hogy egy végtelenül nyitott, fiatalos, kedves, és vicces szobatársam van. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam.

Szóval azt kell mondjam, jól telik a hétvége.

Remélem Nektek is odahaza ;)

Az első hét fele - a hard day's night

Kedvesek!
Fényképekkel még mindig nem szolgálhatok, várnotok kell hétvégéig.
De szívesen megosztom az eddigi benyomásaimat.

Az esti órát - valami miatt - ma nem Bikram tartotta, hanem egy Juan nevű fickó.
Számomra eddig ez volt a legjobb jógaóra. (be kell valljam, az elmúlt pár napban eléggé küzdöttem a sok csalódással, ami jóga közben ért. Azt éreztem, még annyira sem megy, mint otthon szokott, és ez baromira letört az első napokban) Juan órája végre tényleg feltöltött enrgiával, nagyon lendületes volt, és a többiek benyomása is ez volt. És a 'standing separate leg head to knee' póz ma úgy ment, mint még sosem :))

A testi tüneteimmel még nem sikerült annyira megbarátkoznom - igen, tudom, ráadásul ez még csak az eleje.
Tele vagyok kék-zöld foltokkal (ezek nem tudom, hogy honnan jönnek, lehet a szobatársam éjszaka ver... na jó, biztos nem. Jó egyről tudok, az az órási, most már kékes barnás zöldes folt a keresztcsontomál azért van, mert indulás előtti éjszaka leestem a lépcsőröl :P de a többi?? rejtély...) És persze rendszeresen elkaszabolom a lábamat a borotvával, mert sietni kell. És a bőröm meg... na jó, megpróblom úgy felfogni, hogy tisztulok :)
De mindezek mellett jól vagyok.

Tegnap túlestem a Hal-Moon Pose-on :))))))))))) Nagyon boldog vagyok ettől.
(Azok kedvéért, akik nem ismerik a szituációt, csak egy gyors ismertető: van egy póz, amit Bikram előtt, és mindenki előtt kell mikrofonben elmondani.) Na hát ez elég ijesztő, nemcsak elsőre, meg ugye 427-en vagyunk, és a legjobb eseten is, ha 20-an kimentek pisilni, akkor is több, mint 400 ember előtt állsz egy színpadon. Szóval nagyon izgultam, de jól ment, kaptam egy "perfect"-megjegyzést a Főnöktől, a mögöttem álló meg: "Na hogy fogod ezt túlszárnyalni?" És persze nagyon kedves tapsot a barátoktól. Szóval tényleg jó volt összességében elégedett vagyok.

Na és hát a nap fénypontja: megvolt az első Bollywood mozink. Nagyon élveztem, de tényeg, kár, hogy nem kezdük el hamarabb :P de ez már csak így marad.
Szóval vicces volt megint ilyesmit látni, sokat nevettem, és persze kivel mással kezdtük volna, mint Hrithik Roshan-nal a főszerepben :)
Miután ötödször is újrakezdődött a történet - amikor már azt hiszed vége, felbukkan egy régi ismerős, aki újra összekuszálja a szálakat, hogy lehessen megint akciózni - végre vége lett, fél 3-kor. Azt hittük szerencsések vagyunk, de fél 4-ig meghallgathattuk a Roshan család történetét, és Bikram kapcsolatát a családdal. Szóval 4-re kerültünk csak ágyba, úgyhogy a ma reggeli jóga elég gyilkos volt, de túléltük!

Most meg rohanunk újra, meghallgatni a többieket.
Gondolok ám rátok, meg küldöm a "zenergy-t" remélem érzitek!
Namaste!

Első...

Az első nap...

Vagyis az első hivatalos nap, hivatalos/kötelező programokkal. Bár még főleg eligazítás zajlik szinte mindenütt mindenkivel, de azért lassan kezdjük érezni, hova is jöttünk :) Bár lehet, hogy még nem... inkább csak sejtéseink vannak, aztán a tapasztalások majd egészen mások lesznek.

Az első találkozás Bikrammal...

A Guru megérkezett hozzánk. Bennem csupa kettősség van Vele kapcsolatban. Mondhatnám azt is, hogy pont olyan volt, mint amit vártam, de igazából meg egyáltalán nem olyan volt.

Besétált a szokásos fehér naci - baseball sapka combo-ban, "Hello everyone, welcome in Los Angeles" és vigyorog a tapsviharban. :)

Tényleg egy showman, másfél órán keresztül szórakoztatott bennünket, csinálta a mókát a színpadon, de ugyanakkor folyamatos törődést meg gondoskodást éreztem a szavaiban.

Az első jógaóra Bikrammal...

Hát nem volt semmi. :) A hotel konferenciaterme van berendezve jógateremnek (krisálycsillárokkal... :)) tényleg nagyon szép. Óriási fűtőkkel, amikből ömlik a meleg... izgalmas előtte állni.

Nagyon nagyon kedves, önmagához képest meg aztán pláne szuper-kedves volt ma Bikram. Igaz, jó hosszú órát tartott, meg néha beszólt egy-két embernek, de baromi nagyvonalú volt.

Azt hiszem félidőnél lehetett a mélypont a legtöbb embernek, mert igen sokan kimentek. Tényleg iszonyú meleg lett a terem - ennek ellenére, vagy pont emiatt, óvatos és engedékeny volt a Főnök, többeket ki is küldött a teremből.

Külön motiváció volt, hogy  - azt hiszem - a NBC riporterei kameráztak bennünket. "ha megfordulsz mindenképp mosolyogj!" Az óra végén pedig készítettek pár interjút - többek között velünk is :) Mókás volt, sosem csináltam még ilyet, meg nem is terveztem, de mire megszólaltam, már ott álltak az arcomban a kamerával és a mikrofonnal... (ha van NBC csatornátok, akkor 26-án, jövő kedden reggel 8 és 9 között adják a riportot a tréningről a Today Show-ban. - persze ez nem garancia arra, hogy benne leszünk a néhány perces riportban, de hátha.)

Az első mogyoróvajas lekváros kenyerem... :)

Sandy-nek, a szobatársamnak köszönhetően a tipikus amerikai "gyerek-reggeli" lett az én különleges vacsorám. Kenyér, mogyoróvaj, és lekvár. Nagyon ízlett, persze borzasztó édes, meg tömény, de jó nagy adag energia. Ő meg jót kuncogott, hogy mennyire új számomra ez a dolog...

És mivel a sok új dolgot fel kell dolgozni, most megyek is aludni. Előtte persze egy kis "half-moon pose" gyakorlás. Jó éjszakát!

Vasárnapi káosz

Üdv Mindenkinek!

Bizony, már itt, a napfényes Californiában.

Túl az első hotel-éjszakán, ébredésen, regisztráción. És már találkoztam honfitársaimmal :) nagy volt az öröm.

Nagyon kedves szobatársam van, Sandy kanadából. 49 éves nagymama, és azon aggódik, hogy ő itt a legöregebb (azt azért megjegyezném, ha harminchatnak mondaná magát, azt is elhinném, baromi jól néz ki)

A délután nagyon vidám volt, kicsit körbenéztem a hotelben, mi merre hány méter, beszélgettünk, megismertem pár új embert.

Nagyon feldobott a medence melletti gyakorlás - a várakozással teli órákat inkább gyakorlással töltöttem - Half Moon rulez! Backward bending napszemüvegben vigyorogva... :)

Délután végre megejtették az eligazítást, amit inkább hívnék bemutatkozásnak. De azért élveztem tényleg. Laju Choudhury, 

Laju Choudhury

Bikram lánya nyitotta meg végül - sem Rajashree, sem Bikram nem volt ott, de holnap már láthatjuk a Nagyfőnököt :) Várom ám!

Érdekes volt az egész délutáni ceremónia, a legintenzívebb érzésem az egésszel kapcsolatban ... talán... az óvatosság és felkészítés volt. Nem is tudom igazán jól kifejezni magam, de valahogy azt éreztem az egész staff próbálja a lehető legteljesebben előkészíteni a találkozásunkat Bikrammal. "Ne ítélj elsőre" "Ne legyenek elvárásaid" "Figyelj arra, amit mond, ne kérdezz, majd a későbbiekben választ fogsz kapni a kérdéseidre" stb. Egyrészt nagyon jóleső volt a törődés, amit az összes tanár felől éreztem, csupa gondoskodás, meg szeretet. Másfelől viszont megcsapott a Bikram-féle személyi kultusz szele. Persze nem akarok előre ítélni, még nem is találkoztam vele, de az volt az érzésem, mint valamelyik magyar népmesében, ahol a gazdag király nem hajlandó másként az utcára kimenni, csak, ha a szolgái arany tálcákat pakolásznak a lábai elé, hogy azon lépkedjen. Na, az arany tálcák már ideértek. Remélhetőleg holnapra már a "király" is. :) Komolyan nagyon várom a találkozást vele, mindezek ellenére, vagy talán pont emiatt :) majd kiderül.

Estefelé volt egy közös vacsora - szegény éttermi személyzet, biztos nem lesz könnyű a következő két hónapjuk... remélem, a hotel felkészítette őket, hogy  izzadt jógázókba fognak botlani mindenhol.

Szóval a vacsora klassz volt, beszélgettem pár emberrel, utána együtt mentünk az első nagy bevásárlásra.

Vicces is volt, meg nem is. Kuncogtam egy kicsit magaman, mert nem voltam egyedül, mókás volt együtt meresztgetni a szemünket, hogy mit s lenne jó, törni a fejet, hogy mit is felejthetek el... de azért össze is zavarodtam rendesen. Más ország, más kultúra. Mindenesetre nagyon segítőkészek voltak velünk, ez jól esett. És most már kajánk is van.

Az utolsó hosszú éjszaka előtt állunk, szóval megpróbálom kialudni magam még.

Hogy holnap újult erővel és frissen kezdjem az első hetet a kilencből :P

3.. 2.. 1.. visszaszámlálás, utolsó bikramjóga otthon, utazás, megérkezés... meg ilyesmik

Megpróbálom az elején kezdeni - merthogy nem úgy sikerült írnom, ahogy terveztem, utolsó este már nem jutottam nethez.

Az elmúlt hét otthon nagyon furcsán telt, egyrészt túl lassan, másrészt túl gyorsan. Tele voltam izgalommal, meg várakozással, meg türelmetlenséggel :)
Nem jutottam el úgy jógázni, ahogy terveztem, de a péntek esti 8-as órára azért bementem.
Orsi, ezúton is nagyon köszi! Annyira jó volt az óra - nyilván sokat dobott rajta, hogy tudtam, hogy egy darabig ez otthon az utolsó - de akkor is. Nagyon sok érzelmi támogatást kaptam aznap este.

Így aztán - mondhatnám, hogy kevesebb izgalommal indultam neki az útnak szombaton - de nem. :)
Minél többet repülök, annál kevésbé kezdem élvezni. Régebben szerettem, de a mai (tegnapi - merthogy itt még éjszaka van) nagyon kimerített.
Nyilván nem kellett volna annyit ökörködni, vagy a beszélgetés helyett esetleg aludhattam volna - de ha egyszer jó volt a társaság... :) Így még az a tizenegy-két óra is tűrhető volt az óceán felett. Mondhatnám, hogy szerencsés véletlen, de nem hiszek a véletlenekben... Pláne, ha holnap este jógán találkozunk :)

Most meg már itt csücsülök az ágyamon, ami nagyon nagy és kényelmes. Radisson Hotel Los Angeles, kilencedik emelet  - nem elhanyagolható kilátással. Szobatársam még nincs, holnap majd megismerem. Alig várom, hogy kipihenjem magam, és frissen belevágjak az élményekbe. Lehet, hogy kicsit gáz, de még mindig csak most esik le, hogy valóban itt vagyok, ez az egész velem történi meg (és vigyorgok, miközben ezt írom).

Akárhogy is, de nagyon nagyon hálás vagyok, amiért ez megtörténhet velem. Nem sorolom fel a "köszönöm-listát", azt hiszem, tudják az illetékesek :)

Minden jót odahaza, igyekszem jelentkezni, írni, fényképezni, stb.

A szerző előszava

Kedves Mindenki!

Így az elején azt hiszem, csak néhány szót szeretnék, hogy miért is fogtam blog-írásba.

Azt gondolom, jónéhányan tudják/tudjátok, hogy lassan egy éve igen fontos része az életemnek a jóga, méghozzá a bikramjóga.
A történet egyszerű, de nagyszerű: megszerettük egymást, vagyis leginkább én a bikramjógát - ennek köszönetően az izzadást is :) Erről bővebben bárhol, bármikor, bárkinek virulva mesélek, itt most nem bonyolódnék bele, mert nem ez a cél.

Leginkább életjelet - vagy jeleket - szeretnék magamról adni a messzi Ámörikából.
Merthogy a következő két hónapomat Los Angelesben fogom tölteni Bikram szerető karjaiban. (ha ezzel kapcsolatban időközben kétségek merülnének fel, fogtok róla hallani)

Igyekszem minden fontosat megírni, lehetőségeimhez mérten - hát, majd meglátjuk, mekkora sikerrel.

Csilics Márti