Vasárnapi káosz

Üdv Mindenkinek!

Bizony, már itt, a napfényes Californiában.

Túl az első hotel-éjszakán, ébredésen, regisztráción. És már találkoztam honfitársaimmal :) nagy volt az öröm.

Nagyon kedves szobatársam van, Sandy kanadából. 49 éves nagymama, és azon aggódik, hogy ő itt a legöregebb (azt azért megjegyezném, ha harminchatnak mondaná magát, azt is elhinném, baromi jól néz ki)

A délután nagyon vidám volt, kicsit körbenéztem a hotelben, mi merre hány méter, beszélgettünk, megismertem pár új embert.

Nagyon feldobott a medence melletti gyakorlás - a várakozással teli órákat inkább gyakorlással töltöttem - Half Moon rulez! Backward bending napszemüvegben vigyorogva... :)

Délután végre megejtették az eligazítást, amit inkább hívnék bemutatkozásnak. De azért élveztem tényleg. Laju Choudhury, 

Laju Choudhury

Bikram lánya nyitotta meg végül - sem Rajashree, sem Bikram nem volt ott, de holnap már láthatjuk a Nagyfőnököt :) Várom ám!

Érdekes volt az egész délutáni ceremónia, a legintenzívebb érzésem az egésszel kapcsolatban ... talán... az óvatosság és felkészítés volt. Nem is tudom igazán jól kifejezni magam, de valahogy azt éreztem az egész staff próbálja a lehető legteljesebben előkészíteni a találkozásunkat Bikrammal. "Ne ítélj elsőre" "Ne legyenek elvárásaid" "Figyelj arra, amit mond, ne kérdezz, majd a későbbiekben választ fogsz kapni a kérdéseidre" stb. Egyrészt nagyon jóleső volt a törődés, amit az összes tanár felől éreztem, csupa gondoskodás, meg szeretet. Másfelől viszont megcsapott a Bikram-féle személyi kultusz szele. Persze nem akarok előre ítélni, még nem is találkoztam vele, de az volt az érzésem, mint valamelyik magyar népmesében, ahol a gazdag király nem hajlandó másként az utcára kimenni, csak, ha a szolgái arany tálcákat pakolásznak a lábai elé, hogy azon lépkedjen. Na, az arany tálcák már ideértek. Remélhetőleg holnapra már a "király" is. :) Komolyan nagyon várom a találkozást vele, mindezek ellenére, vagy talán pont emiatt :) majd kiderül.

Estefelé volt egy közös vacsora - szegény éttermi személyzet, biztos nem lesz könnyű a következő két hónapjuk... remélem, a hotel felkészítette őket, hogy  izzadt jógázókba fognak botlani mindenhol.

Szóval a vacsora klassz volt, beszélgettem pár emberrel, utána együtt mentünk az első nagy bevásárlásra.

Vicces is volt, meg nem is. Kuncogtam egy kicsit magaman, mert nem voltam egyedül, mókás volt együtt meresztgetni a szemünket, hogy mit s lenne jó, törni a fejet, hogy mit is felejthetek el... de azért össze is zavarodtam rendesen. Más ország, más kultúra. Mindenesetre nagyon segítőkészek voltak velünk, ez jól esett. És most már kajánk is van.

Az utolsó hosszú éjszaka előtt állunk, szóval megpróbálom kialudni magam még.

Hogy holnap újult erővel és frissen kezdjem az első hetet a kilencből :P