Kill Yourself!!!

Hát ma "meggyilkoltam magam" az esti jógán.

Nagyon jó volt, iszonyú meleg, és bár már egy ideje vége, még mindig zsibbadok. :)

Szóval most a jógáról írnék kicsit, meg az eddigi élményeimről ezekkel kapcsolatban.

Bikram rendszerint az esti órákat tartja, ami nekem több szempontból is jó: egyrészt a nap vége felé sokkal rugalmasabb, hajlékonyabb vagyok, másrészt kevésbé fáradt, plusz a terem is melegebb. Dupla öröm :)

Éppen emiatt, a reggeli órákon leginkább túlélésre játszottam, az esti viszont sokkal több energiát ad, én is jobban oda tudom tenni magam.

A mai kifejezetten ilyen volt. (az előző napokban nem működött rendesen a fűtés, szóval - Bikram jógához képest - elég hideg volt) A fűtést a maximumra tolták, hogy a Főnök biztosan ne panaszkodjon, és a mi izmaink is eléggé nyúljanak.

A szombat délelőtti jóga Miranda-val

Amit szeretek az ilyen igazán meleg órákon, hogy nem csak a testemet, de az agyamat is rendesen megdolgozza. Ennek különböző lépései/részei vannak, amiken keresztül megyek jóga közben. (az, hogy ismerem a folyamatot, van, amikor segít, de van, amikor nem)

Az első lépés az ellenállás, elégedetlenség. Miért van ilyen meleg, nem kapok levegőt, így nem tudom jól csinálni a gyakorlatokat stb.

A második, általában a feladás/megadás, és az agyam kikapcsolása. Amikor már annyira fáj minden, hogy tök mindegy, bele megyek  a gyakorlatba és csinálom.

A legjobb rész pedig ez után következik, amikor már azt hinném, hogy vége, "meghaltam", nincs tovább, majd a takarítók kisöpörnek az óra végén a teremből... na ekkor, szinte észrevétlenül valahonnan tele leszek energiával, és centiket képes nyúlni a testem. Ez hihetetlen érzés, néha csak percekkel később eszmélek rá, mi is történik.

Aztán persze az óra végén a végső savasana - na itt is van egy kis küzdelem a részemről, ma különösen az volt az extra meleg miatt. Legszívesebben kirohantam volna egy kis friss levegőért. De a legjobbat akkor teszed magaddal, ha legalább néhány percig mozdulatlan maradsz, bármilyen nehéznek is tűnik elsőre.

Igazán különös volt megtapasztalni azt a sok érzést, ami az utolsó 10 percben keresztül ment rajtam. Menekülés, pánikon keresztül a beletörődés, szomorúság, elkeseredés, és megnyugvás.

Azt hiszem az ilyen igazán extrám órák - és hogy túlélem, végigküzdöm - tudják a legtöbb erőt, meg bizonyosságot adni arra, hogy én valóban ezt szeretném csinálni. Hogy igenis van értelme, megéri ezt választani, ezért vagyok itt.

Lehet, első hallásra/olvasásra ezek a dolgok nem tűnnek olyan nehéznek, vagy izgalmasnak. Én mindenesetre meküzdök velük - hol kevesebb, hol több sikerrel - és minden nehézség ellenére élvezem. Mert olyan pluszt ad, mint semmi más.

"Minden a fejben dől el!" - még az indulás előtti napokban kaptam a tanácsot, és azóta is hálás vagyok érte, a legnehezebb pillanatokban is eszembe jut :) És bár nem mindig 100%-osan, de napról napra fejlődve igyekszem így jógázni, így megélni az itteni tapasztalatokat. :))

itt jógázunk minden nap kétszer :)