Megpróbálom az elején kezdeni - merthogy nem úgy sikerült írnom, ahogy terveztem, utolsó este már nem jutottam nethez.
Az elmúlt hét otthon nagyon furcsán telt, egyrészt túl lassan, másrészt túl gyorsan. Tele voltam izgalommal, meg várakozással, meg türelmetlenséggel :)
Nem jutottam el úgy jógázni, ahogy terveztem, de a péntek esti 8-as órára azért bementem.
Orsi, ezúton is nagyon köszi! Annyira jó volt az óra - nyilván sokat dobott rajta, hogy tudtam, hogy egy darabig ez otthon az utolsó - de akkor is. Nagyon sok érzelmi támogatást kaptam aznap este.
Így aztán - mondhatnám, hogy kevesebb izgalommal indultam neki az útnak szombaton - de nem. :)
Minél többet repülök, annál kevésbé kezdem élvezni. Régebben szerettem, de a mai (tegnapi - merthogy itt még éjszaka van) nagyon kimerített.
Nyilván nem kellett volna annyit ökörködni, vagy a beszélgetés helyett esetleg aludhattam volna - de ha egyszer jó volt a társaság... :) Így még az a tizenegy-két óra is tűrhető volt az óceán felett. Mondhatnám, hogy szerencsés véletlen, de nem hiszek a véletlenekben... Pláne, ha holnap este jógán találkozunk :)
Most meg már itt csücsülök az ágyamon, ami nagyon nagy és kényelmes. Radisson Hotel Los Angeles, kilencedik emelet - nem elhanyagolható kilátással. Szobatársam még nincs, holnap majd megismerem. Alig várom, hogy kipihenjem magam, és frissen belevágjak az élményekbe. Lehet, hogy kicsit gáz, de még mindig csak most esik le, hogy valóban itt vagyok, ez az egész velem történi meg (és vigyorgok, miközben ezt írom).
Akárhogy is, de nagyon nagyon hálás vagyok, amiért ez megtörténhet velem. Nem sorolom fel a "köszönöm-listát", azt hiszem, tudják az illetékesek :)
Minden jót odahaza, igyekszem jelentkezni, írni, fényképezni, stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése