Az utolsó bejegyzés

Kedves Mindenki, aki eddig követte a soraimat...

Íme az utolsó bejegyzés: hivatalosan is vége a tréningnek, hivatlosan is Bikram Jóga oktató lettem (persze, amíg nem tanítok, ez csak félig igaz), és hivatalosan is - mások által megerősítve - nagyon boldog vagyok :)

Nagy kaland volt az elmúlt 9 hét, kicsit már írtam is róla.

Még mindig nagyon vegyes érzések mozgolódnak bennem, de nagyon nagyon örülök, és hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a folyamatnak. (talán egy kis idő múlva tudok bővebb és mélyebb összegzést írni... amikor már lecsendesedtek bennem az események)

Próbálnám szavakba önteni, hogy mit is érzek, gondolok most, de nagyon nehezen megy. Ezt személyesen kell átélni megtapasztalni. Mindenképpen rengeteget ad, fejleszt, rávilágít dolgokra, fizikailag, szellemileg, és érzelmileg is nagyon különleges "utazás".

Csak ajánlani tudom, persze annak, aki elkötelezett a Bikram jóga iránt :) De mindenképpen érdemes.

És ha már a ceremónia-beszédemnél tartok, szeretném megragadni az alkalmat, hogy néven nevezzem az illetőket, akiknek igazán sok köszönettel tartozok: Adrinak, aki a hihetetlen energiáival mindig kihajotta belőlem a maximumot (nem mellesleg az első órám nála volt), Lindának, aki mindig biztatott, és akármilyen nap volt, egy biztató mosolya mindig volt számomra, ami túllendített a nehézségeimen, Krisztinek, ő írta rólam a tréningre az ajánlást, ami  a mai napig mindig eszembe jut, ha "véletlenül" ki akarnék hagyni egy gyakorlatot, szóval miatta is tovább küzdök, és nem adom fel :) Orsinak, akitől a rengeteg hasznos tippet kaptam, és a tréning előtt utolsó otthoni órám nála volt, Lászlónak, neki csak szimplán köszi az órákat, amik mindi mosolyra fakasztanak :) és persze Ancsának: a bizalomért, a bíztatásért, a támogtásért, az összes javításért óráján, és hogy végig hitt bennem. Nélkülük biztosan nem itt lennék, nem lenne ilyen lelkesedés bennem, ha a Bikram jógára gondolok, nem akarnék minden nap visszamenni :)

Nagyon köszönöm ezúton is, meg majd még sok más módon is, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy velük tölthettem, náluk gyakorolhattam az elmúlt egy évben.

És miután mindeki kimorzsolta a könnycseppet a szeme sarkából, lassan zárom soraimat, azzal, hogy ez igazából nem a vége, hanem nagyon is a kezdete. :) Valami újnak, izgalmasnak amit hihetetlenül várok.

Ha bárki bármi hiányosságot érzett, vagy érez, kérlek ne habozzatok megkeresni, vagy kérdezni. Eddig is szerettem a jógáról beszélni, no de ezután... :)

Köszönöm, ha követtétek a soraimat, vagy csak néha beleolvasgattatok.

És nagyon közsönöm mindenkinek a támogatást.

Remélem hamarosan találkozunk (izzadunk) a teremben :)

Namaste

Lina-val, mosolyogva már "diplomásan"

Az utolsó hét előtt

Üdvözlet mindenkinek :)

Az utóbbi hetek igen sűrűek voltak, úgyhogy nem tudtam olyan gyakran írni, mint szerettem volna.

Beköszöntött nálunk is a június - persze az időjárás folyton ugyanolyan jó :)

A mai nap az 8. hét utolsó napja, azaz holnap hivatalosan is elkezdjük az utolsó hetet. Ami azt jelenti, hogy még 4 napunk van hátra a tréningből, azaz 8 jógaóra, és remélhetőleg már nem olyan sok éjszakázás.

Hogy a számokat kedvelőknek is kedvezzek, íme néhány adat az eddigiekről is:

39 különböző országból vagyunk itt a tréningen, kb 430-an (ennél picit többen kezdtük el, és valószínűleg ennél picit kevesebben fejezzük majd be)

A tréning 9 hetes, és ez alatt 96 jógaóránk volt/van/lesz, ez normál esetben - azaz 90 perces órákkal -  8640 percet jelentene a 40 fokos teremben, de mivel jónéhány óránk közel 120 percesre sikeredett, ez a mi esetünkben ennél több :) a hőmérsékletet meg inkább nem is említem, már annyira hozzászoktunk a meleghez :) merthogy itt azért jóval több van, mint 40 fok a termben. Az első jógaóránk 140 F, azaz (60 celsius fokos) volt, 100% páratartalommal. Ezt persze csak utólag tudtuk meg - de gyanús volt a "köd" a jógateremben :)

A legmelegebb óránk előző pénteken volt, 149 F, vagyis 65 celsius fokkal, de a páratartalom nem volt olyan vészes, mint az első órán.

Számomra megszámlálhatatlannak tűnő éjszakai órát töltöttünk Bollywood csillogását, ragyogását nézve - nagyjából 5 vagy 6 indiai filmet nézhettünk végig, ezek egyenként 3,5 - 4 órásak :) plusz a Mahabharata egyes részeit éjszakába nyúlóan.

Én személy szerint háromszor pótoltam elmaradt (vagy elkésett) jógaórát, volt, aki ennél többször.

Számos remek, remek tanárral találkozhattunk, vagy jógázhattunk.

Ugyan még nincs vége a történetnek - igazából csak most kezdődik, vagy majd csak most fog elkezdődni, ha hazamegyek :) - mindenesetre azt biztosan tudom, hogy az eddigi életem legjobb 2 hónapja volt/van, zajlik most, és életem legjobb döntése volt, amikor először bementem az Astoria-i Bikram jóga stúdióba. :)

Ezúton is nagyon köszönöm az ottani tanároknak, akik mind hozzájárultak a fejlődésemhez; és mivel meghálálni nem tudom azt a hihetetlenül sok energiát, amit tőlük kaptam, ezért igyekszem én is továbbadni majd :) (és ezennel vége a ceremóniabeszédemnek :))

Jövő héten még remélhetőleg jelentkezem, addig is jógázzatok lelkesen :)

Namaste!

az utolsó pénteki jógaóra után...

Santa Monica - hétvégi kiruccanás a lányokkal

Gyors életjel

Kedves Mindenki!

Bocsánat, hogy kicsit eltűntem, de nem sok időnk volt a jogázáson kívül másra.
Szóval most van egy pici szünetünk, úgyhogy: igen, még élek, és küzdök, és csinálom, és mosolygok, és izzadok (sokat) együtt a többiekkel :) de azért már várom, hogy otthon lehessek.

A napok - bármily hihetetlen - nekem nagyon lassan telnek, főleg, ha az hajnali fél 5-ig tart, mint tegnap :P
De szerencsére van egy pár remek jógaóránk, ami oldja az esetleges feszültségeket. Meg pár nagyon lelkesítő tanár is érkezik hozzánk látogatóba.

Most mennem kell lassan előadásra, remélem Ti jól vagytok odahaza.
Hétvégén igyekszem bővebben írni.

Addig is: Namaste!

Aimee és én valamelyik szünetben

Andyvel posture clinic-en támasztjuk egymást

Félúton túl

Kedves Mindenki!

Igen, igen, eltelt az ötödik hét is, ami azt jelenti, hogy túl vagyunk a tréning felén.

Számomra nagyon hosszú és tanulságos volt ez a hét, de azért tele jó élményekkel.

Két hosszú éjszakánk is volt egymás után, ez eléggé kimerítette a társaságot, de azért nyomjuk keményen a jógát.

Nagy öröm volt számomra egy Lisa nevű tanár, San Atonio-ból, Texasból, hihetetlen lendületes csajszi, van vagy 160 cm, és az esti posture clinic-en, amit ő vezetett, gurultunk a nevetéstől. (posture clinic = kiscsoportos foglalkozások, ahol egymásnak tanítjuk a jógapózokat, kb. 40-en vagyunk együtt 3-4-5 tanárral, akik értékelnek bennünket, illetve ellátnak bennünket hasznos ötletekkel) Lisa ötletei elég extrák voltak, de nagyon soat tanultunk, és mint mondtam nevettünk miatta. És végre azt a pozitív energiát és kisugárzást képviselte, amire elég nagy szüksége van mindenkinek. Van néhány tanár, aki sajnos elég szigorúan veszi ezeket a délutánokat, és szinte csak a hibákra fókuszál - ami persze kell, de azért nagyon le tud húzni bennünket, ha csak azokat hangsúlyozzák ki.

Lisa - a jellegzetes csíkos nadrágjában - és Liz

Lisa, Michon és megint csak a csíkos nadrág

A szerda esti jóga elég viccesre sikeredett. Eredetileg Rajashree - Bikram felesége - tartotta volna, miközben Bikram köztünk járkál, és javít bennünket...

Hát ez nem jött össze, egyrészt Rajashree késett, így Jim kezdte el az órát, majd 3 póz után megérkezett Rajashree, aki kb. a talajgyakorlatokig jutott, amikor betoppant Bikram (nadrágban és hosszúujjú ingben - jelezve, hogy nem kíván ma órát tartani), és közölte, hogy csak a kólájáért jött :) Aztán a jelenlévő fotóriporterek kedvéért egy pózra azért felment a színpadra tanítani, aztán visszaadta a mikrofont Rajashree-nek. Majd a következő 3 póz után Rajashree pedig továbbadta Jim-nek, mivel mennie kellett neki is. :) úgyhogy 3 tanár 5 felvonásban tartotta meg az órát :) mi meg jót mosolyogtunk közben.

Óra után csináltunk pár képet, hát nem nagyon érzem/látom a fejlődést magamon, összehasonlítva a decemberi jógaverseny képeivel...

Mindenesetre igyekszem dokumentálni, hogy hol is tartok a gyakorlásban. A kilencedik héten érdekes lesz majd visszanézni őket. :)

Holnap kezdődik a 6. hét, már várom! :)
Addig is minden jót, Mindenkinek!

Otthon, édes otthon...

Hiányzik az OTTHON... akármit is takar ez a szó most...

Hétfő - még mindig a kedvenc napom :)))

Végre, végre, végre!!!

Remekül kezdődik ez a hét. Két nagyon kemény jóga órán vagyok túl, de már alig vártam, hogy izzadhassak a "kínzókamrában". Az estit Bikram tartotta, és mivel kicsit késve értem a terembe nem maradt máshol hely, csak Bikram előtt. Szóval kénytelen voltam az orra elé teríteni a matracomat.

Azok kedvéért, akik nem jártak még Bikram óráján: igazából nem gond, ha a szeme előtt vagy, feltéve, ha kész vagy arra hogy belehalsz a gyakorlatokba, mert Bikram 120%-ot vár el, és ki is hajtja belőled. :) Ha ehhez nincs kedved, irány a terem széle, vagy a hátsó sorok. De ha nem érsz le időben... magadra vess, és mindent bele! :)

Ez történt ma velem is, és nagyon nagyon jól esett, de teljesen kihajtottam magam - még mindig szuszogok :)

Már a "standing bow" után éreztem, hogy ez kemény menet lesz - miután Bikram addig üvöltött, amíg mindenki eléggé előre nem dőlt - előttem Ellen, egy svéd leányzó állóspárgázott.... elég motiváló volt :))

Aztán a hátizomerősítésnél kezdtem kicsit feladni, de aztán valahogy végigcsináltam.

Az én standing bow pulling pose-om

Ellen-é nagyjából így nézett ki :))

 

Nem tudom, hogy állnak a 60/30 naposok otthon?? Mindent bele lányok, fiúk! Nagyon drukkolok, nincs is jobb, mint a Bikram jóga :))))

Namasté

The Boss is back in town, és vége a 4. hétnek

The Boss, azaz Mr. Bikram Choudhury.

Szinte biztos vagyok benne, hogy aki megcsinálja  a tréninget, és ír blogot/naplót/bármit, valahol, valamilyen formában ír a Főnökről. Mert, hogy a legtöbben így szólítják. :)

Szóval visszatért Japán útjáról, és csütörtökön az esti jógát ő tartotta.... (próbálom keresni a megfelelő szavakat arra, hogy mennyire szétalázott bennünket, de nem találok :)) Nem voltunk/vagyunk a héten valami jó fizikai állapotban - az érzelmi megpróbáltatásokon úgy tűnik nagyjából túl van a banda - viszont most ránkköszöntött az izomláz-korszak. Egyszerűen minden porcikám fáj, minden izmom ég, úgyhogy most nem is örülök annyira a hétvégének, jobb lenne folyamatosan jógázni, igazi kihívás lesz a hétfői óra.

Természetesen a csütörtöki jóga is így zajlott, kivéve, hogy Bikram feltekertette a fűtést, mert fázott :) ennek mi "nagyon örültünk", de persze nem rossz, ha melegebb van sokkal jobban megy a gyakorlás, csak nem könnyű bent maradni. Ezek után pedig jól leszólt nagyjából mindenkit, aki kicsit is kilógott a sorból óra közben, én is megkaptam a magamét, volt kiabálás, extra hosszú gyakorlatok, harmadik sorozat egy csajszinak a balancing stick-ből,  meg kiküldött egy másik csajszit az óra vége felé, mert nem csinálta a gyakorlatot....áhh, szóval a szokásos antré a Főnöktől. (így leírva már csak mosolygok magamban az egészen, ott azért nem ezt tettem :) )

Balancing Stick - azaz  "T tartás"

Majd az estét megkoronázta a Mahabharata - igen, igen :)) elkezdtük! Remek, csodás.... fél 3-kor már ágyban is voltunk.

Pénteken viszont megint Juan tartott órát, jajj, annyira szeretem az óráit, nekem egyszerűen az kell, amit ő ad. Szünet nélkül instruál, no standing savasana - de nála aztán tényleg :) rengeteg pozitív energia meg full koncentrálás, nála teljesen kikapcsol az agyam - az egyetlen tanár eddig, aki ezt elérte, úgyhogy tényleg nagyon szeretek nála gyakorolni.

Pénteken este még lezavartunk egy Posture Clinic-et, aminek én személy szerint nem annyira örültem, ugyanis a "nagyterembe" lett beosztva a csoportunk, ahol mikrofonnal kell beszélni. Ettől annyira izgultam, hogy az elején fél óráig remegve ültem a székemen, és csak ki-be lélegeztem, hátha kicsit megnyugszom. Viszont jó volt, hogy előbb kellett demonstrálni, és utána tanítani, a három - egyenként kb 40 másodperces (10 helyett) Balancing stick - kicsit oldotta a feszültséget :))

Most meg már lassan eltelik a hétvége is, nem volt túl meleg: süt a nap ugyan, de elég hideg szél fúj, szóval nem épp strandolós az idő.

Megvolt a szokásos bevásárlás, én sétáltam egy kicsit a környéken, csakhogy kimozduljak a hotelből.

És holnap újra kezdődik minden :)) A jógát már nagyon várom; napi két jóga után furcsa ez a másfél nap szünet...

És szerdán FÉLIDŐ!!! Gondolom/remélem lesz majd ünneplés, ha a felén túl vagyunk.

Búcsúzóul kaptok egy képet rólam meg Brandy Lyn Winfield-ről - a világbajnok.

Hát igen... így jógázik Ő:

http://www.youtube.com/watch?v=3JqYzcieCfM

http://www.youtube.com/watch?v=JhvCxICP2iE

John Salvatore is just AMAAAAAAZING!!!!!

Week - End - 3

Kedves Mindenki!

Először is szeretném nagyon nagyon megköszönni a bíztató sorokat, bár nem ragáltam rájuk külön-külön, ideért mindegyik, megkaptam, olvastam, és mindből erőt merítettem, nagyon nagyon jól esett!

Vége a harmadik hétnek is, és az igazat megvallva, még mindig nem érzem, hogy gyorsan telne az idő, inkább lassúnak érzem a napokat.

A héten a mélyrepülésemen kívül azért volt sok jó dologban is részünk. Például Dr. Jim Preddy anatómia óráiban.
Aki ismeri őt, az gonolom már mosolyog, vagy bólogat, merthogy valóban fantasztikus arc, és bár a latin és egyéb szakszavak miatt a felét nem értem annak, amit mond, nagyon jól szórakozom az előadásain.

Az anatómián kívül még igen sokat koncentráltunk a Dialogue-ra. :)
Bizony, sok, remek 'posture clinic', és annál is remekebb tanárok, nagyjából ez töltötte ki - és még fogja is egy darabig - a napjankat, estéinket.

Hétvégén meg sokat sokat pihentünk, meg tanultunk. Nem mentünk most sehova, mert nem volt igazán  jó idő. Persze azért heverésztünk kicsit a medence partján. :)

Szóval elméletileg feltöltődve vágunk neki a negyedik hétnek.
Kitartási itt mindenkinek, meg odahaza is, főleg a 60 naposoknak! :)

Mélypont... pont... pont... pont...

...Mert, hogy ki tudja, mi jön még ez után.

A harmadik hetünket küzdjük végig, és eléggé úgy tűnik, nemcsak én kezdtem zuhanórepülésbe, hanem sokan mások is.

Igen, igen, tudom, ez része a folyamatnak és komolyan "I DO TRUST THE PROCESS" de akkor is igénybe vesz marhára.

Vacakul indult a hét, szörnyű fizikai állapotban vagyok, és ez egyre csak romlik. A jógaórák egyre küzdelmesebbek, láthatóan mindenkinek, az emberek hullanak, mint a legyek. (szegény Dr. P. - az anatómia tanárunk - szerintem még egy órát sem jógázott végig, mindig ki kell cipelnie valakit)

És ezt a fizikai küzdelmet még megfejeli a lelkiállapotunk is.

Gondolom, a már végzett tanárok tudják, miről beszélek, meg ők is átélték ezt a részét a tréningnek.

Sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e, megosszam-e ezeket a bennem lévő érzéseket, küzdelmeket; aztán, amint látjátok így döntöttem. Talán visszaolvasva jobb rálátásom lesz az egész helyzetre.

Ami számomra nagyon nehéz, hogy fizikailag eléggé igénybe vagyok véve, de ez még OK lenne, ha éreznék valami fejlődést. Napi kétszer jógázunk, és rendszerint nem 90, hanem 100-110 perceket, és eredmény: zéró. Illetve nem is nulla, mert gyakorlatilag visszafelé fejlődök.

A tréning elején, az első héten még remegő lábakkal ugyan, de kitartóan álltam a "standing head to knee" pózban:

Dandayamana-Janushirasana, ugye, ez egész tűrhető, itt még...

Ehhez képest most már a lábam felemelése vízszintesig is komoly problémákat okoz. Nem beszélve a "nemlétező hajlékonyságomról", ami gyakorlatilag eltűnt.

És mindehhez hozzájön még Rajashree - Bikram felesége. (félreértés ne essék, nagyon örülök Neki, komolyan) Az esti órákat most ő tartja, mivel Bikram Japánba utazott. Nagyon kedves, nagyon szeretetteljes, de ő az aki, mosolyogva "meggyilkol" az órán. Küldeném neki szeretettel a "Killing me softly.." című számot. :)

Ráadásul, sokat beszél az asana-k közben az érzelmekről, na ettől mi is érzelmesebbek leszünk, úgyhogy van sírás rendesen. Ki hamarabb, ki később, de ma már gyakorlatilag szerintem a csoport harmada sírdogál óra közben. Ami persze, hozzáteszem, jó, mert kijön a feszültség, de iszonyatosan küzdelmes így végigcsinálni az órát.

Részemről ez hétfő óta így van. Állógyakorlatok: még úgy, ahogy kitartok, próbálok nem a "visszafejlődésemre" koncentrálni, egyensúlyozok, erősítem, amit tudok, aztán lemegyünk a talajra és bumm, zokogás vagy 10 percig (nagyjából az egész hátizomerősítést átbőgöm most már).

Ma volt a mélypont, azt hiszem - bár, ki tudja, a héten minden óráról eddig ezt hittem, és a következő mindig meglepetést okozott. Gyakorlatilag semmit nem bírtam megcsinálni a talajgyakorlatokból, bent maradni is igen nagy erőfeszítésembe került, kizárólag szuszogni, meg sírni tudtam. Óra végére meg begörcsöltek az ujjaim - igen, tudom többet kell innom. Úgyhogy kijöttem és összeestem a lobby-ban. (a végső savasana-t már nem bírtam olyan sokáig tartani, most először) és ott relaxáltam kb. fél óráig, csak a szememet mozgatva.

Szóval ilyen vacak órám, még életemben nem volt, sem fizikailag, sem lelkileg.

Persze most már jól vagyok, és ülök az ágyon, lassan kezdődik az anatómia, és így leírva egyáltalán nem tűnik olyan szörnyűnek, vagy halálosnak a dolog, mint, ahogy akkor érzem.

Nyilván sokat fogok tanulni ezekből a helyzetekből, meg szenvedésből, meg önkontrollból, csak most még nem látom, hova is passzolnak ezek a kockák.

És persze ott vannak a többiek is, ők is sokat segítenek, sokat segítünk egymásnak - ez a hét gyakorlatilag ebből áll: valaki mindig sír valamelyik sarokban, és ketten hárman vígasztalják.

Szóval aggódni nem kell értem, mert jól vagyok, csak küzdelmes most errefelé az élet.

(lehet jövő héten majd valami fergeteges hangulatról számolok be ;))

Addig is vigyázzatok egymásra! Jógázzatok sokat!

Ja, és óriás-HAJRÁÁÁ a 60/30 naposoknak, nagyon drukkolok mindenkinek :))

Szeretettel: Márti

Két hét

Hát kedves Olvasók,

Eltelt a második hét is, néha gyorsabb néha pedig iszonyú lassú napokkal.

Sok pozitív élményem volt a jógával kapcsolatban - ezt részben meg is írtam már - egyre melegebb a terem, ami eléggé igénybe vesz bennünket, de sokkal többet is kihoz belőlünk.

Kedden ismét csodás Bollywod estét tartottunk:

Hrithik Roshan a Jodhaa Akbar című remekműben kápráztatott el bennünket :) Kis hibája volt a dolognak, hogy megint éjfélkor kezdtük a vetítést :) íme egy plakát:

Ha kíváncsiak vagytok többre a filmmel kapcsolatban, ajánlom a honlapot, csodás :))

http://www.jodhaaakbar.com/

Csütörtökön végeztünk a Half-Moon Pose-zal, 428-szor hallgattuk meg - eddig is jól tudtam - de ezek után álmomból felkelve, bárhol, bármikor elmondom :) De a viccet félretéve, tényleg nagyon hasznos kiállni, úgy elmondani és meghallgatni egymást, nagyon hatékonynak tartom.

A hétvége remek volt. Kezdődött a szabad péntek estével, végre nyugodtan vacsoráztunk, és beszélgettünk, nagyon jól esett.

A szombatot a medence melett töltöttem, tanulással, napozással. Csodás időnk volt egész hétvégén.

Este pedig vacsizni mentünk. Hosszas hezitálás után Santa Monica-ban találtunk egy Thai éttermet, ami jelen pillanatban a kedvencem lett.  (T's Thai - 1215 4th St., Santa Monica, CA 90401-1303 - ha véletlenül arra jártok:)) Fogalmam sincs, mikor ettem utoljára ilyen finomat, ilyen kellemes helyen, és ilyen kedves társaságban. Képzeljetek el egy picurka helyet, ami inkább kinéz egy kínai gyorsétteremnek. De amint belépsz, érződik a tulajdonosok odafigyelése, meg törődése - gyanítom, egy család lehet a tulajdonos, legalábbis nagyon úgy tűnt, hogy a szakács a felszolgáló lány papája. Mindenesetre nagyon kedvesek voltak velünk, és nagyon finomakat főztek nekünk. :)

Vasárnap meg elintéztük a szokásos bevásárlást Sandy-vel, utána kiültünk a medence mellé tanulni.

Szóval "hétköznapi" hétvégénk volt, semmi különös nem történt, de mégis nagyon jó volt, ahogy volt.

Kill Yourself!!!

Hát ma "meggyilkoltam magam" az esti jógán.

Nagyon jó volt, iszonyú meleg, és bár már egy ideje vége, még mindig zsibbadok. :)

Szóval most a jógáról írnék kicsit, meg az eddigi élményeimről ezekkel kapcsolatban.

Bikram rendszerint az esti órákat tartja, ami nekem több szempontból is jó: egyrészt a nap vége felé sokkal rugalmasabb, hajlékonyabb vagyok, másrészt kevésbé fáradt, plusz a terem is melegebb. Dupla öröm :)

Éppen emiatt, a reggeli órákon leginkább túlélésre játszottam, az esti viszont sokkal több energiát ad, én is jobban oda tudom tenni magam.

A mai kifejezetten ilyen volt. (az előző napokban nem működött rendesen a fűtés, szóval - Bikram jógához képest - elég hideg volt) A fűtést a maximumra tolták, hogy a Főnök biztosan ne panaszkodjon, és a mi izmaink is eléggé nyúljanak.

A szombat délelőtti jóga Miranda-val

Amit szeretek az ilyen igazán meleg órákon, hogy nem csak a testemet, de az agyamat is rendesen megdolgozza. Ennek különböző lépései/részei vannak, amiken keresztül megyek jóga közben. (az, hogy ismerem a folyamatot, van, amikor segít, de van, amikor nem)

Az első lépés az ellenállás, elégedetlenség. Miért van ilyen meleg, nem kapok levegőt, így nem tudom jól csinálni a gyakorlatokat stb.

A második, általában a feladás/megadás, és az agyam kikapcsolása. Amikor már annyira fáj minden, hogy tök mindegy, bele megyek  a gyakorlatba és csinálom.

A legjobb rész pedig ez után következik, amikor már azt hinném, hogy vége, "meghaltam", nincs tovább, majd a takarítók kisöpörnek az óra végén a teremből... na ekkor, szinte észrevétlenül valahonnan tele leszek energiával, és centiket képes nyúlni a testem. Ez hihetetlen érzés, néha csak percekkel később eszmélek rá, mi is történik.

Aztán persze az óra végén a végső savasana - na itt is van egy kis küzdelem a részemről, ma különösen az volt az extra meleg miatt. Legszívesebben kirohantam volna egy kis friss levegőért. De a legjobbat akkor teszed magaddal, ha legalább néhány percig mozdulatlan maradsz, bármilyen nehéznek is tűnik elsőre.

Igazán különös volt megtapasztalni azt a sok érzést, ami az utolsó 10 percben keresztül ment rajtam. Menekülés, pánikon keresztül a beletörődés, szomorúság, elkeseredés, és megnyugvás.

Azt hiszem az ilyen igazán extrám órák - és hogy túlélem, végigküzdöm - tudják a legtöbb erőt, meg bizonyosságot adni arra, hogy én valóban ezt szeretném csinálni. Hogy igenis van értelme, megéri ezt választani, ezért vagyok itt.

Lehet, első hallásra/olvasásra ezek a dolgok nem tűnnek olyan nehéznek, vagy izgalmasnak. Én mindenesetre meküzdök velük - hol kevesebb, hol több sikerrel - és minden nehézség ellenére élvezem. Mert olyan pluszt ad, mint semmi más.

"Minden a fejben dől el!" - még az indulás előtti napokban kaptam a tanácsot, és azóta is hálás vagyok érte, a legnehezebb pillanatokban is eszembe jut :) És bár nem mindig 100%-osan, de napról napra fejlődve igyekszem így jógázni, így megélni az itteni tapasztalatokat. :))

itt jógázunk minden nap kétszer :)

Enni vagy nem enni - ez itt a kérdés...

... vagyis nem kérdés, naná, hogy enni. Eszem, eszünk.

Ha bárkiben aggodalmat keltettem volna a címmel elnézést, tessék megnyugodni - szerintem annyit eszek, mint még életemben soha.

Amivel viszont nagyon nehezen jutok dűlőre, hogy leginkább akkor eszem, amikor nem vagyok éhes - merthogy akkor van idő. Amikor meg éhes vagyok, akkor nem lehet, leginkább jógaóra közben.... :-P

Szóval, hogy egy kicsit képbe kerüljetek, nagyjából így néz ki a napirendünk (kiegészítve a táplálkozási szokásaimmal):

7:00 ébredés - aztán 20 perc nyöszörgés, forgolódás, és "szundi" után

7:20 ténylegesen kikelek az ágyból, magamba erőltetek egy kis reggelit, leginkább gabonapelyheket, műzlit, rizstejet, vagy mandulatejet, gyümölcsöt, néha egy energiaszeletet. (plusz vitamin water, táplálékkiegészítők, c-vitamin)

7:55 szűkre zárt szemekkel letámolygunk a teremig, és bezuhanok a melegbe, ahol ha van erőm, bemelegítek kicsit, ha nincs, szundítok az órakezdésig)

8:30 jógaóra - 10:30 (elvileg csak másfél óra, de igen gyakran elhúzódik + final savasana)

10:30 - 12:00 szünet (ezalatt zuhanyzás, ebéd, egy kis mosás, ha belefér) leggyakrabban zöldségeket, sajtot, gyümölcsöt, egy kis kenyeret, vagy hasonlókat eszem, nem igazán vagyok éhes a jógázás, és 2 liter víz után...

12:00  - 16:00 inkább 16:20 lecture, ami ezen a héten a Half-Moon pose "előadásokat" jelentette, szünetben egy kis alma, vagy energiaszelet, meg zöldtea - készülve az estére :)

17:00 jóga, na ez szinte mindig 2 óra (igen, a délutánit Bikram tartja :))

19:00 - 21:00 szünet, pihi, vacsora, ilyesmik. Vacsorára kicsit többet eszünk, mert van elég idő az emésztésre, szóval vagy valami komolyabb szendvics sok sok salátával, vagy néha főtt kaja. Csütörtökön pl. indiait ettem, nagyon finom volt.

21:00 lecture again :) és ennek a vége beláthatatlan. Eddig szerintem az átlag az hajnali 1-2 volt, de persze függ a Bollywood mozitól is. Ha kicsit későn kezdünk, és kicsit hosszabb a film (micsoda meglepetés, ez szinte mindig így van :)), akkor hajnali 3-4. Aztán alvás.

A péntek esti sushi-vacsorán készült kép:

(balról kezdve: Eugenie - Dél-Afrikából, Andy, Márti - Budapestről, Sandy - Kanadából)

És, bár nem látszik olyan jól, de Brandy - a világbajnok - és mamája, Elizabeth, háttérben a jógateremmel.

Itt jógázunk napi kétszer, Bikram's torture chamber - azaz Bikram kínzókamrájában... :) Ami elsőre valóban annak tűnhet, de bármilyen hihetetlen, megéri a szenvedést.

Minél többet és többször jógázom, annál több dolgot fedezek fel benne, ami miatt szeretem, ami miatt érdemes csinálni, rászánni az időt.

És hogy miért pont a Bikram jóga?

Mert nem tudok jobbat! :)

Péntek esti láz

Kimenőt kaptunk péntek estére - az első és utolsó szabad péntek este, úgy hiszem :))

Szóval az esti jóga után végre kimentünk a városba. Nem mintha nem élvezném az ittlétet, de vasárnap óta nem voltam az épületen kívül, és bár Los Angeles levegője nem a legfrissebb, nagyon jó volt végre érezni, napsütésben lenni.

Szóval vacsorázni mentünk Venice Beach-be, sushi-mexikói kaja combo... hmmm... (persze szigorúan vega, és csak vizet ittunk... :-P).

Nagyon jó kis este kerekedett, azt hiszem végül 12-en mentünk, a legtöbben az államokból, de két dél-afrikai csajszi, meg egy spanyol srác is csatlakozott hozzánk.

Végre volt időnk beszélgetni, részletesen kibeszélni az élményeket, meg a tapasztalatokat, ki, hol mikor, milyen mélypontot élt meg, mikor volt szuper jógaórája, és hasonlók.

Nekem nagyon jó volt hallgatni egyes emberek történetét:  ki hogyan talált rá a bikramjógára, milyen tapasztalatai voltak/vannak. Ki milyen háttérrel jött, mit hagyott otthon :) és ki miért van itt. Tényleg nagyon nagyon jó volt.

És hát a mai (szombati) nap :))))

Jóga reggel 8-kor... hmmmm.... viszont után fogtuk Sandy-vel a cuccunkat, és irány az óceán!

Sandy - a szobatársam, épp a buszra várunk

Persze a buszmegállóban összefutottunk a többiekkel, jót beszélgettünk meg vihogtunk. Várakozás közben persze gyakoroltuk a half-moon pose-t. (a leleményes yogi kihasznál minden alkalmat a gyakorlásra :))

Szegény Los Angeles-i járókelők, nem egészen értették, miért pont az utcán jógázunk, de ez nem igazán zavart bennünket.

Megismerkedtem - még tegnap este - a két dél-afrikai csajszival (hehe, mindketten 50 fölött vannak, de olyan energiájuk van, mintha huszonévesek lennének), úgyhogy jobbnak találom a csajszi kifejezést az asszony/nő helyett. Szóval velük beszélgettünk, jóga stúdiót szeretnének nyitni a tréning után Johannesburg-ban, ha hazamennek, remek terveik vannak, de tényleg. Öröm volt hallgatni a lelkesedésüket.

Ja igen, íme az óceán:

Manhattan Beach - California, LA

A szombat délután egy részét a parton töltöttük. Csak feküdtünk, meg relaxáltunk, meg tanultunk. Persze jól leégtem, mert a hideg szél miatt nem éreztem a nap melegét. Vicces: a lábam egyik fele rákvörös, a másik fele meg a szokásos hófehér (even the moonlight can burn it :))

Este meg iszonyú sokat nevettünk, és viccelődtünk a félig vörös, félig fehér bőrünkön. Nagyon élvezem, hogy egy végtelenül nyitott, fiatalos, kedves, és vicces szobatársam van. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam.

Szóval azt kell mondjam, jól telik a hétvége.

Remélem Nektek is odahaza ;)

Az első hét fele - a hard day's night

Kedvesek!
Fényképekkel még mindig nem szolgálhatok, várnotok kell hétvégéig.
De szívesen megosztom az eddigi benyomásaimat.

Az esti órát - valami miatt - ma nem Bikram tartotta, hanem egy Juan nevű fickó.
Számomra eddig ez volt a legjobb jógaóra. (be kell valljam, az elmúlt pár napban eléggé küzdöttem a sok csalódással, ami jóga közben ért. Azt éreztem, még annyira sem megy, mint otthon szokott, és ez baromira letört az első napokban) Juan órája végre tényleg feltöltött enrgiával, nagyon lendületes volt, és a többiek benyomása is ez volt. És a 'standing separate leg head to knee' póz ma úgy ment, mint még sosem :))

A testi tüneteimmel még nem sikerült annyira megbarátkoznom - igen, tudom, ráadásul ez még csak az eleje.
Tele vagyok kék-zöld foltokkal (ezek nem tudom, hogy honnan jönnek, lehet a szobatársam éjszaka ver... na jó, biztos nem. Jó egyről tudok, az az órási, most már kékes barnás zöldes folt a keresztcsontomál azért van, mert indulás előtti éjszaka leestem a lépcsőröl :P de a többi?? rejtély...) És persze rendszeresen elkaszabolom a lábamat a borotvával, mert sietni kell. És a bőröm meg... na jó, megpróblom úgy felfogni, hogy tisztulok :)
De mindezek mellett jól vagyok.

Tegnap túlestem a Hal-Moon Pose-on :))))))))))) Nagyon boldog vagyok ettől.
(Azok kedvéért, akik nem ismerik a szituációt, csak egy gyors ismertető: van egy póz, amit Bikram előtt, és mindenki előtt kell mikrofonben elmondani.) Na hát ez elég ijesztő, nemcsak elsőre, meg ugye 427-en vagyunk, és a legjobb eseten is, ha 20-an kimentek pisilni, akkor is több, mint 400 ember előtt állsz egy színpadon. Szóval nagyon izgultam, de jól ment, kaptam egy "perfect"-megjegyzést a Főnöktől, a mögöttem álló meg: "Na hogy fogod ezt túlszárnyalni?" És persze nagyon kedves tapsot a barátoktól. Szóval tényleg jó volt összességében elégedett vagyok.

Na és hát a nap fénypontja: megvolt az első Bollywood mozink. Nagyon élveztem, de tényeg, kár, hogy nem kezdük el hamarabb :P de ez már csak így marad.
Szóval vicces volt megint ilyesmit látni, sokat nevettem, és persze kivel mással kezdtük volna, mint Hrithik Roshan-nal a főszerepben :)
Miután ötödször is újrakezdődött a történet - amikor már azt hiszed vége, felbukkan egy régi ismerős, aki újra összekuszálja a szálakat, hogy lehessen megint akciózni - végre vége lett, fél 3-kor. Azt hittük szerencsések vagyunk, de fél 4-ig meghallgathattuk a Roshan család történetét, és Bikram kapcsolatát a családdal. Szóval 4-re kerültünk csak ágyba, úgyhogy a ma reggeli jóga elég gyilkos volt, de túléltük!

Most meg rohanunk újra, meghallgatni a többieket.
Gondolok ám rátok, meg küldöm a "zenergy-t" remélem érzitek!
Namaste!

Első...

Az első nap...

Vagyis az első hivatalos nap, hivatalos/kötelező programokkal. Bár még főleg eligazítás zajlik szinte mindenütt mindenkivel, de azért lassan kezdjük érezni, hova is jöttünk :) Bár lehet, hogy még nem... inkább csak sejtéseink vannak, aztán a tapasztalások majd egészen mások lesznek.

Az első találkozás Bikrammal...

A Guru megérkezett hozzánk. Bennem csupa kettősség van Vele kapcsolatban. Mondhatnám azt is, hogy pont olyan volt, mint amit vártam, de igazából meg egyáltalán nem olyan volt.

Besétált a szokásos fehér naci - baseball sapka combo-ban, "Hello everyone, welcome in Los Angeles" és vigyorog a tapsviharban. :)

Tényleg egy showman, másfél órán keresztül szórakoztatott bennünket, csinálta a mókát a színpadon, de ugyanakkor folyamatos törődést meg gondoskodást éreztem a szavaiban.

Az első jógaóra Bikrammal...

Hát nem volt semmi. :) A hotel konferenciaterme van berendezve jógateremnek (krisálycsillárokkal... :)) tényleg nagyon szép. Óriási fűtőkkel, amikből ömlik a meleg... izgalmas előtte állni.

Nagyon nagyon kedves, önmagához képest meg aztán pláne szuper-kedves volt ma Bikram. Igaz, jó hosszú órát tartott, meg néha beszólt egy-két embernek, de baromi nagyvonalú volt.

Azt hiszem félidőnél lehetett a mélypont a legtöbb embernek, mert igen sokan kimentek. Tényleg iszonyú meleg lett a terem - ennek ellenére, vagy pont emiatt, óvatos és engedékeny volt a Főnök, többeket ki is küldött a teremből.

Külön motiváció volt, hogy  - azt hiszem - a NBC riporterei kameráztak bennünket. "ha megfordulsz mindenképp mosolyogj!" Az óra végén pedig készítettek pár interjút - többek között velünk is :) Mókás volt, sosem csináltam még ilyet, meg nem is terveztem, de mire megszólaltam, már ott álltak az arcomban a kamerával és a mikrofonnal... (ha van NBC csatornátok, akkor 26-án, jövő kedden reggel 8 és 9 között adják a riportot a tréningről a Today Show-ban. - persze ez nem garancia arra, hogy benne leszünk a néhány perces riportban, de hátha.)

Az első mogyoróvajas lekváros kenyerem... :)

Sandy-nek, a szobatársamnak köszönhetően a tipikus amerikai "gyerek-reggeli" lett az én különleges vacsorám. Kenyér, mogyoróvaj, és lekvár. Nagyon ízlett, persze borzasztó édes, meg tömény, de jó nagy adag energia. Ő meg jót kuncogott, hogy mennyire új számomra ez a dolog...

És mivel a sok új dolgot fel kell dolgozni, most megyek is aludni. Előtte persze egy kis "half-moon pose" gyakorlás. Jó éjszakát!

Vasárnapi káosz

Üdv Mindenkinek!

Bizony, már itt, a napfényes Californiában.

Túl az első hotel-éjszakán, ébredésen, regisztráción. És már találkoztam honfitársaimmal :) nagy volt az öröm.

Nagyon kedves szobatársam van, Sandy kanadából. 49 éves nagymama, és azon aggódik, hogy ő itt a legöregebb (azt azért megjegyezném, ha harminchatnak mondaná magát, azt is elhinném, baromi jól néz ki)

A délután nagyon vidám volt, kicsit körbenéztem a hotelben, mi merre hány méter, beszélgettünk, megismertem pár új embert.

Nagyon feldobott a medence melletti gyakorlás - a várakozással teli órákat inkább gyakorlással töltöttem - Half Moon rulez! Backward bending napszemüvegben vigyorogva... :)

Délután végre megejtették az eligazítást, amit inkább hívnék bemutatkozásnak. De azért élveztem tényleg. Laju Choudhury, 

Laju Choudhury

Bikram lánya nyitotta meg végül - sem Rajashree, sem Bikram nem volt ott, de holnap már láthatjuk a Nagyfőnököt :) Várom ám!

Érdekes volt az egész délutáni ceremónia, a legintenzívebb érzésem az egésszel kapcsolatban ... talán... az óvatosság és felkészítés volt. Nem is tudom igazán jól kifejezni magam, de valahogy azt éreztem az egész staff próbálja a lehető legteljesebben előkészíteni a találkozásunkat Bikrammal. "Ne ítélj elsőre" "Ne legyenek elvárásaid" "Figyelj arra, amit mond, ne kérdezz, majd a későbbiekben választ fogsz kapni a kérdéseidre" stb. Egyrészt nagyon jóleső volt a törődés, amit az összes tanár felől éreztem, csupa gondoskodás, meg szeretet. Másfelől viszont megcsapott a Bikram-féle személyi kultusz szele. Persze nem akarok előre ítélni, még nem is találkoztam vele, de az volt az érzésem, mint valamelyik magyar népmesében, ahol a gazdag király nem hajlandó másként az utcára kimenni, csak, ha a szolgái arany tálcákat pakolásznak a lábai elé, hogy azon lépkedjen. Na, az arany tálcák már ideértek. Remélhetőleg holnapra már a "király" is. :) Komolyan nagyon várom a találkozást vele, mindezek ellenére, vagy talán pont emiatt :) majd kiderül.

Estefelé volt egy közös vacsora - szegény éttermi személyzet, biztos nem lesz könnyű a következő két hónapjuk... remélem, a hotel felkészítette őket, hogy  izzadt jógázókba fognak botlani mindenhol.

Szóval a vacsora klassz volt, beszélgettem pár emberrel, utána együtt mentünk az első nagy bevásárlásra.

Vicces is volt, meg nem is. Kuncogtam egy kicsit magaman, mert nem voltam egyedül, mókás volt együtt meresztgetni a szemünket, hogy mit s lenne jó, törni a fejet, hogy mit is felejthetek el... de azért össze is zavarodtam rendesen. Más ország, más kultúra. Mindenesetre nagyon segítőkészek voltak velünk, ez jól esett. És most már kajánk is van.

Az utolsó hosszú éjszaka előtt állunk, szóval megpróbálom kialudni magam még.

Hogy holnap újult erővel és frissen kezdjem az első hetet a kilencből :P

3.. 2.. 1.. visszaszámlálás, utolsó bikramjóga otthon, utazás, megérkezés... meg ilyesmik

Megpróbálom az elején kezdeni - merthogy nem úgy sikerült írnom, ahogy terveztem, utolsó este már nem jutottam nethez.

Az elmúlt hét otthon nagyon furcsán telt, egyrészt túl lassan, másrészt túl gyorsan. Tele voltam izgalommal, meg várakozással, meg türelmetlenséggel :)
Nem jutottam el úgy jógázni, ahogy terveztem, de a péntek esti 8-as órára azért bementem.
Orsi, ezúton is nagyon köszi! Annyira jó volt az óra - nyilván sokat dobott rajta, hogy tudtam, hogy egy darabig ez otthon az utolsó - de akkor is. Nagyon sok érzelmi támogatást kaptam aznap este.

Így aztán - mondhatnám, hogy kevesebb izgalommal indultam neki az útnak szombaton - de nem. :)
Minél többet repülök, annál kevésbé kezdem élvezni. Régebben szerettem, de a mai (tegnapi - merthogy itt még éjszaka van) nagyon kimerített.
Nyilván nem kellett volna annyit ökörködni, vagy a beszélgetés helyett esetleg aludhattam volna - de ha egyszer jó volt a társaság... :) Így még az a tizenegy-két óra is tűrhető volt az óceán felett. Mondhatnám, hogy szerencsés véletlen, de nem hiszek a véletlenekben... Pláne, ha holnap este jógán találkozunk :)

Most meg már itt csücsülök az ágyamon, ami nagyon nagy és kényelmes. Radisson Hotel Los Angeles, kilencedik emelet  - nem elhanyagolható kilátással. Szobatársam még nincs, holnap majd megismerem. Alig várom, hogy kipihenjem magam, és frissen belevágjak az élményekbe. Lehet, hogy kicsit gáz, de még mindig csak most esik le, hogy valóban itt vagyok, ez az egész velem történi meg (és vigyorgok, miközben ezt írom).

Akárhogy is, de nagyon nagyon hálás vagyok, amiért ez megtörténhet velem. Nem sorolom fel a "köszönöm-listát", azt hiszem, tudják az illetékesek :)

Minden jót odahaza, igyekszem jelentkezni, írni, fényképezni, stb.

A szerző előszava

Kedves Mindenki!

Így az elején azt hiszem, csak néhány szót szeretnék, hogy miért is fogtam blog-írásba.

Azt gondolom, jónéhányan tudják/tudjátok, hogy lassan egy éve igen fontos része az életemnek a jóga, méghozzá a bikramjóga.
A történet egyszerű, de nagyszerű: megszerettük egymást, vagyis leginkább én a bikramjógát - ennek köszönetően az izzadást is :) Erről bővebben bárhol, bármikor, bárkinek virulva mesélek, itt most nem bonyolódnék bele, mert nem ez a cél.

Leginkább életjelet - vagy jeleket - szeretnék magamról adni a messzi Ámörikából.
Merthogy a következő két hónapomat Los Angelesben fogom tölteni Bikram szerető karjaiban. (ha ezzel kapcsolatban időközben kétségek merülnének fel, fogtok róla hallani)

Igyekszem minden fontosat megírni, lehetőségeimhez mérten - hát, majd meglátjuk, mekkora sikerrel.

Csilics Márti